Fogadalmaim 1.

Az év elején nagy erőkkel vetettem bele magam a diétákba, mert nem voltam elégedett önmagammal. Újabban idő híján nem fér bele a napi, heti rendembe az edzőterem.

Persze tudtam már akkor, amikor bele kezdtem a kilók elleni küzdelembe, hogy nálam a súlygyarapodás hátterében bizony a pajzsmirigy-alulműködés áll, de gondoltam a gyógyszeres kezelést felgyorsítom egy szuper hatékony diétával. Menni fog ez!

Böngésztem a sok, hogyan fogyj le 14 nap alatt edzés és koplalás nélkül rovatokat és hitetlenkedve olvastam a jobbnál jobb tanácsokat. Ha valamit biztosan tudok az az, hogy harmincon felül már nehéz lefogyni! A narancsbőrtől pedig szinte lehetetlen megszabadulni! A cikkek vége persze mindig valami forradalmi tapaszt, vagy pirulát rejtettek. Elkeserítő!

Belevágtam hát egy vércsoport diétába, majd alig párnappal később szembejött velem egy műsor, ahol bebizonyították, hogy az egésznek semmi tudományos alapja nincs. Kiábrándító!

Sokan úgy vélik, hogy azért hiúsulnak meg a diéták, mert az emberek lehetetlen célokat állítanak fel magunknak. Hát, én nem akartam mást elérni, csakhogy rendszeresen és a lehetőségekhez képest egészségesebben táplálkozzak, de az állandó harc nemcsak a testemet, a lelkemet is megviselte. Hogy most diétázom-e? Nem! Egy jó barátom azt mondta, éppen most akar a gasztronómia csodáiba bevezetni, nem ez a legalkalmasabb idő a diétára. Rajtam ne múljon!

De akkor ez azt jelenti, hogy feladom? Nem! Sosem voltam az a fajta. Mindig hittem, és a mai napig vallom, olyan hogy kudarc nem létezik. Mindig van egy B-terv. Mindig! Minden okkal történik.

Ugyanakkor tény, ha nem változtatunk semmin, nem fog megváltozni semmi. Éppen ezért megalkottam magamnak néhány szabályt:

  1. Nemcsak akkor eszem, ha éhes vagyok! (lehet kinevettek, de nekem ez a legnehezebb. A családom és a barátaim úgy emlékeztetnek a reggelire, vagy éppen az ebédidőre. Simán kihagynám bármelyiket. A barátnőm hajtogatja, a szervezetem ha nem eszem, raktározni kezd)
  2. Nem számolom a kalóriákat! (ez pipa, hiszen sosem számoltam, így könnyen leküzdöttem a kényszert)
  3. Még a jóllakottság érzése előtt abbahagyom az evést (ez is pipa, sosem jelentett gondot, tulajdonképpen felesleges is volt felvennem a listára)
  4. Sétálni fogok! Annyit hangoztatják, hogy már napi 20 perc sétával is sokat tehetek az egészségemért, gondoltam teszek egy próbát. Bevezettem a hétköznapokba, hogy minden reggel gyalogolok a munkába menet az első metrómegállóig, ami pontosan 20 percre van tőlem. Tökéletesen bevált, még ha nem is a kilók elleni harcban bizonyult hatékonynak, az a 20 perc csak önmagammal és egy kellemes dallammal a fülemben határozottan jótékony hatással van az idegeimre. (azt már most cáfolom, hogy véd a betegségek ellen: mert hetekig cefetül voltam) 😂.

Emellett csak halkan megjegyzem, a kilókkal folytatott harc során sokszor ingerlékenyebb lettem, de isten ments, hogy bárkit is lebeszéljek a diétáról. Egy biztos, nekem nem vált be. Ugyanakkor legtöbbször nincs is energiám a külsőségekkel foglalkozni. A gyerekem szemében így is tökéletes vagyok!

Leave a Reply