Végzetes csábító beleolvasó

Olivia

Körmönfont kelepce

Ne gyere többé! Ez a mondat egyszerű és egyértelmű, mint a pofon, a férfiak mégsem igen értik.”

(Nyikolaj Ivanovics Leonov)

Két nappal korábban

Miután végleg kiléptem az Eagle Eye kapuján, az egész életem széthullani látszott. Hosszú évek alatt a munkám jelentett nekem mindent, mégis egyik napról a másikra munkanélküli lettem. De lett valamim, amim azelőtt nem volt. Niko. Azzal a tudattal, hogy ő ott volt nekem, boldogság járta át az egész lényem. Már nem rettegtem attól, hogy mi lesz holnap. Ő volt nekem az első és egyetlen, igaz szerelem. Mintha egyek lettünk volna. Amikor mondani akartam neki valamit, ő kinyitotta a száját és elmondta helyettem ugyanazt. Eltéphetetlen, örök kötelék fűzött hozzá. Megértettem végre azt, hogy miért is kell az a bizonyos valaki, aki egy életen át a társam lesz. Elfogadtuk egymást úgy, ahogy voltunk. Niko a tenyerén hordozott, kényeztetett és ez meghatott, mert engem még soha nem kezelt senki ennyire nőként, és nem is éreztem magam ennyire nőnek soha. A régi sérelmeket feledve tudtam levetkőzni előtte minden gátlásom. Az arcát cirógattam és a tekintetét kerestem. A lelkem mélyén tudtam, én már nem fogadok el más férfit soha. Nem akarok mást. Soha nem lesz más.

Habár elveszítettem a munkámat, azért nem zárult még be minden ajtó az orrom előtt. Az Eagle Eye egyik konkurensénél voltak még barátaim, akiknél kopogtathattam, és úgy tűnt, meghallgatásra találtam. Hamarosan be is hívtak egy elbeszélgetésre.

Dühített, hogy amíg én kelletlenül kászálódtam ki az ágyból az állásinterjú miatt, Niko a másik oldalára fordult, és lustán elnyújtózott.

– Ezért még megfizetsz – suttogtam felé tettetett bosszúsággal, majd nyomtam egy csókot a szájára.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

Kapkodva jutottam el a megadott címre, mert Niko olyan szenvedélyesen viszonozta a csókot, hogy alig bírtam szabadulni a vágytól, hogy inkább otthon maradjak vele. Sikerült is feltartania, és az sem segített a helyzetemen, hogy a cég, ahová igyekeztem, a város egyik legforgalmasabb helyén volt, egy felhőkarcoló tetejének egyik irodájában. A reggeli csúcsforgalmat túlélve türelmetlenül bámultam a lift számlálóját, mikor áll meg a megfelelő szinten. A gyomrom összeugrott, amikor rápillantottam az órámra. Elkéstem. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy a pontatlanságom miatt komolyan vesznek majd. Loholva, zihálva estem be, de amikor odaértem, életem egyik legnagyobb meglepetésében volt részem, amikor megpillantottam egymás mellett türelmetlenül várakozva Brett ügynököt és Kirsten barátnőm fiúját, Juke-ot. Értetlenül járattam köztük a tekintetem. Ezek mit keresnek itt? És egyáltalán honnan ismerik egymást?

– Helló, Olivia, már nagyon vártunk téged! – húzott ki egy széket Juke és mutatta, hogy üljek le. Akkor esett le, hogy besétáltam egy gondosan felépített csapdába. Ijedten az ajtó felé ugrottam, el akartam iszkolni, de az ajtó nem nyílt ki. A düh és a pánik keverékével a lelkemben pördültem vissza feléjük.

– Mit akartok tőlem? – szegeztem a tekintetem Brettre.

– Egyelőre csak annyit, hogy higgadj le és foglalj helyet! – felelte mereven.

Vonakodva, felszegett állal dobtam le magam a székre. Brett elégedett pofáját elnézve nem számíthattam semmi jóra.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

– Nem húzzuk az idődet, és tőled is ugyenezt kérnénk. Csendben végighallgatod a mondandónkat, utána csak egy egyszavas, egyértelmű választ várunk tőled: egy igent vagy egy nemet. Világos voltam? – emelte fel a hangját. A Judás Juke-ra siklott a tekintetem, aki minden bűntudat nélkül állta a pillantásom. A szívem hevesen kalapált. Juke közelebb lépett és letett elém egy dossziét.

– Nyisd ki! – parancsolt rám Brett.

Tekintettel arra, hogy nem kérésnek hangzott, hanem parancsnak, elszántan karba fontam a kezem, a legkisebb jelét sem adva az együttműködésnek. A kezdeti sokk után kezdtem magamhoz térni. Juke lenyúlt és felcsapta az anyagot. Kíváncsian odapillantottam, és Niko fényképén akadt meg a szemem.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

– Tudod, hogy ki ő valójában, igaz? – noszogatott Juke. Kapd be! – vontam fel a szemöldököm, és érdeklődő pillantással egy repedést kezdtem bámulni a falon. Ezzel is kinyilvánítottam: belőlem ugyan nem szedtek ki semmit. – Szóval tudod – hümmögött. – Annál könnyebb lesz ez a beszélgetés. Tájékoztatlak, hogy mi is tudjuk, ki ő valójában. Niko barátod a Fantom néven elhíresült csaló, számos bűncselekmény a rovására írható.

Egyre nehezebben lélegeztem, de ahogy Niko tanította, a szorult helyzetben igyekeztem kontrollálni a testi reakcióim. Nem tudhattam, miből mire következtetnek. Nem okozhattam én Niko vesztét.

– Nem mondasz semmit? – hajolt a képembe Juke. Erőt kellett vennem magamon, hogy ne köpjem szembe.

– Gőzöm sincs, hogy miről beszélsz – szűrtem ki a fogaim között. Hátradőltem a székemben és ártatlan ábrázatot magamra öltve pásztáztam hol az egyiket, hol a másikat.

– Mondtam én, hogy ez így nem fog menni – csattant fel Brett Juke-nak intézve a szavait. – Megkaptad az esélyt, hogy kíméletesen vegyük rá az együttműködésre. Megpróbáltad, de én előre megmondtam, hogy ez nem fog bejönni. Most én jövök.

Azon merengtem, vajon mire készül. Megkínoz? De ehelyett csak felém fordította a laptopját. A házunk jelent meg előttem a kijelzőn és pár FBI-ügynök, akik látszólag bevetésre készen várakoztak egy furgonban. Elakadt a lélegzetem, egyenesen Brett szemébe néztem.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

– Nahát! Végre figyelsz rám. Remek! – bólogatott elégedetten. – Akkor most nyisd ki szépen a füled, mert ezek az ügynökök csak a parancsomra várnak, hogy lerohanják a házat és elfogják a te kis haverodat. A sorsa a te kezedben van.

Egyre szaporábban lélegeztem, az állkapcsom összeszorítottam, a kezem a székem karfáját markolta.

– Mit akartok tőlem? – préseltem ki magamból.

– Nézd, megtalálta a hangját – gúnyolódott rajtam Juke. Gyilkos pillantással sújtottam. Iszonyatos düh, ugyanakkor aggodalom kavargott bennem.

– Hogy mit akarunk? Tudod te azt jól. Azt, hogy fejezd be, amit elkezdtél. Épülj be az orosz maffiába – fejtette ki Brett.

– Ezt nem mondhatod komolyan – horkantam fel. – A feladatra, amit nekem szántál, nem vagyok alkalmas. Lulu is megmondta – próbáltam hárítani.

– Amit Lulu mond, az nem szentírás. Ha összeszeded magad, tudom, hogy képes vagy rá – fúrta a tekintetét az enyémbe. – Csak megfelelő motiváció kell – bökött a monitor felé.

– Hiszen ez zsarolás! – ziháltam a tehetetlenségtől.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

– Az – vonta meg lazán a vállát. Juke-ra tévedt a tekintetem. Reméltem, hogy ő majd kisegít. Nem tudnám megmagyarázni, miért, de valami csodában reménykedtem: a védelmében.

– Ezzel az öcsédnek is igazságot szolgáltathatsz – szólalt meg sokkal barátságosabb hangon.

– Nem teheted ezt velem, Juke! – ráztam hitetlenkedve a fejem.

– Ne engem vádolj, Olivia! Ezt te tetted magaddal. Én figyelmeztettelek – keményedett meg a hangja.

– Aljas, szemét gazember vagy! Nemcsak engem, Kirstent is elárultad! – estem neki.

Szerettem volna hatni rá. Hinni akartam, hogy Kirsten többet jelentett neki, mint egy jó szex.

– Nem keverem össze a munkám a magánéletemmel, Olivia. – A szemében szomorúság csillant. – Nem direkt alakult így. Ebbe az ügybe most véletlenül keveredtem bele. Jókor voltam a legjobb helyen.

De a tekintetéből azt olvastam ki, szerette volna, ha nem így lett volna.

– Niko a kezdetektől érezte, hogy nem stimmel veled valami – fújtattam. – Figyelmeztetett is. Hallgatnom kellett volna rá.

– Ez kölcsönös volt – húzta ki magát. – De, akivel itt valami tényleg nem stimmel, az te vagy, Via. Hogy a fenébe dőlhettél be neki? – bökött Niko arcképére. – Hogy tudott téged így megbolondítani? Nézz rá! Ő egy csaló. Egy tolvaj. Egy bűnöző! – ordított a képembe. Brett a vállára tette a kezét, hogy lehiggadjon.

– Arról volt szó, hogy az érzelmeire alapozunk, hogy működjön együtt. Nem arra akarjuk rávenni, hogy dobja fel – szálltak vitába egymással.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

– Csak meg akarom érteni – fordult felém Juke. – Olivia mindig olyan reálisan állt az élethez és a férfiakhoz. Őt nem lehetett csak úgy ledönteni a lábáról. Mondd csak, mi a fene történt veled?

A szám szélét harapdáltam, mert a könnyek égetni kezdték a szemem.

– Niko nem rossz ember. – Ennyit tudtam kinyögni, mert ezzel még semmi terhelőt nem mondtam ellene. Mintha Brett ügynök tudta volna, mi jár a fejemben, megszólalt.

– Ez most nem hivatalos kihallgatás. Niko még megúszhatja, ha te szépen fogod magad és folytatod, amit elkezdtél – mondta nyíltan a feltételeit.

– És ha nem teszem? – makacsoltam meg magam.

– Akkor az élete hátralévő részét a rácsok mögött tölti majd, és te is, mert falaztál neki. Ismerős William Reed neve, ha nem tévedek. Alig várja, hogy a bíróság elé citálja a kis lovagodat.

Sarokba szorítottak, csapdába kerültem. Nem láttam a kiutat. Egyetlen megoldás létezett.

– És ha vállalom? – suttogtam alig hallhatóan.

– Akkor a következő lépés, hogy szépen szakítasz vele. Meg kell szabadulnod tőle. Túlságosan okoskodó, nem veszélyeztetheti az akciónkat.

– Ezt nem tehetitek velem! – estem pánikba. Annak a gondolata, hogy el kell szakadnom Nikótól, rosszabb volt, mint a beépülés.

http://bit.ly/csabito-sorozat-libri

– Ha nem teszed, mi szakítjuk el tőled. Örökre! – közölte Juke teljes közönnyel a hangjában.

Niko fényképére pillantottam. Mintha a legszörnyűbb rémálmom vált volna valóra. Azonnal menekülni akartam. Miért nem hallgattam rá, amikor szökni akart? Eszembe jutott, hogy elöntötte a pánik Brett tekintetétől. Sejtette. Mint mindig, most is igaza volt. Hosszan lehunytam a szemem. Koncentráltam. Lázasan kerestem a kiutat, nem akartam megtenni, amire kértek. Kell lennie egy másik megoldásnak is. De nem volt, és lassan kifutottam az időből. Ha nem cselekszem, Nikónak vége. Próbáltam megnyugodni, észszerűen gondolkodni. Menekülőutat kerestem, de bármerre néztem, újabb és újabb falak állták az utam. Hiába bolyongtam a képzeletbeli útvesztőben, kudarcot vallottam.

Leave a Reply