Hősies küzdelmek a mindennapokban!

Én is anya vagyok!

A férjem és én 2006.01.07.-én mondtuk ki egymásnak a boldodító igent. Sosem felejtem el, milyen furcsa érzések kavarogtak bennem az esküvő után. Rengeteg tervvel láttam neki a közös életnek,  ugyanakkor sok érzés kavargott bennem. Ennyi év távlatából be merem vallani, féltem. Egy életre elköteleződni valaki mellett óriási dolog. Az elmúlt évek során meglétünk elég sok hullám-völgyet, 2010-ben többek között a kislányunk születését. Előbb-utóbb azonban minden házasságban elérkezik egy mélypont. Mi sem maradtunk ki ebből és bizony megtapasztaltuk, milyen érzés az, amikor úgy érzed, távolodsz a másiktól. Ilyenkor csak azt segíthet, ha mindkét fél felismeri a hibáit és nem egymás fejéhez vágják a sérelmeiket. Ehhez a ponthoz viszont hosszú út vezet. Megosztok veletek minden héten, csütörtökön, én miben láttam a kilábalást. Szeretném kiemelni nektek, hogy nem hírdetek kőbe vésett igéket, és nem állítok fel fontossági sorrendet sem, mert ezek összessége szükséges egy harmónikus kapcsolathoz.