ÍRÓI LÉT

A könyvek iránti rajongás már gyermekkorom óta megvan. Nagymamám szerettette meg velem az olvasást, a könyveket és a könyvek által kínált fantasztikus világot. Mindenevőnek vallom magam, mindig a hangulatomtól függ, milyen könyvet veszek a kezembe. Szeretem a romantikus regényeket, az izgalmas krimiket, a történelmi olvasmányokat, a szépirodalmat. Az írás tinédzser korom óta tartó szenvedély. Vidéki gyerekként a könyvtár volt az én menedékem. Szerettem a könyvespolcok közt rejtőzve a régi könyvek illatába burkolózva tölteni a napjaim. Soha nem voltam szórakozni járó típus, inkább befelé forduló, innen is jött az írás. Ott önmagam lehettem, kicsit megbújhattam.

Sokan azt gondolják, hogy az író misztikus személy. Titokzatos légkör és csupa rejtély övezi. Tőlem is folyamatosan kérdezik az olvasóim: honnan jönnek a gondolatok, érzések, amelyek megelevenednek egy-egy történetemben?

Bevallom, legtöbbször magam sem tudom. Valahogy így képzelem: volt egy nő, aki egy ideig normális életet élt, és nem sejtette, hogy a bőrében valaki más is lakozik rajta kívül. Aztán egy nap kibújt belőle a másik énje, aki Anne L. Greennek hívta magát. Órák hosszat ült a számítógép előtt, és a szövegszerkesztőben kelepelt. Amikor a nő újra az öntudatára ébredt, novellákat és regényeket talált a számítógépében. Azóta Anne L. Green egyre gyakrabban előbújik, hogy a nő szabadjára engedhesse a fantáziáját. ALG pedig ezeken a történeteken keresztül próbál mesélni az érzéseiről és a gondolatairól. Hátha valaki elolvassa…

Meglepődnétek, ha tudnátok, hogyan vagy éppen hol születnek a történetek. Nem hiszem, hogy attól, hogy író valaki, különleges. Mindenkinek megvan, miben jeleskedik, csak meg kell találnia a hozzá közel álló tevékenységet, amiben kiélheti önmagát. Mindig is imádtam a könyveket. Szeretek az írók által teremtett világba belecsöppenni, de legmerészebb álmaimban sem hittem, hogy egy napon majd egy saját magam által írt könyvet tarthatok a kezemben. Én magam teremtek egy másik világot, amely az otthonommá válik, és szeretek ide hazatérni. Szeretem az érzést, ahogy a betűk szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok történetté formálódnak a lelkemben, majd a papíron. Különleges dolog ez, mert mikor elragad egy történet, nehezen ereszt. A rabjává válok. A férjem hallgatom mindig: „Anne L. Green, küldd már haza a feleségemet, beszédem van vele!”

Mindeközben pedig ugyanazokkal a hétköznapi problémákkal, bosszúságokkal küzdök, mint bárki más, csak nekem itt van az írás, hogy kieresszem a szelepet. Virpi Hämeen-Anttilát idézném, aki az alábbi soraival mindent elmond helyettem:

„Nem volt könnyű elkezdeni írni. Miután végre megtettem, rájöttem, hogy ez a lehető legközvetlenebb kapcsolat azzal a részemmel, amelyről azt hittem, elveszett, és amelyben egyfolytában új dolgokat fedezek föl. Az írásban megvan a lehetőség, hogy egyszerre sok életet élj, bármelyik időben, bármilyen világban. Kielégíthetem a kutatás iránti lelkesedésem, de át is ugorhatom a tudomány szigorú határait. Beszélhetek a számomra fontos dolgokról, és valaki figyel rám. Csodálatos!”