ÍRÓI LÉT

A könyvek iránti rajongás már gyermekkorom óta megvan. Nagymamám szerettette meg velem az olvasást, a könyveket és a könyvek által kínált fantasztikus világot. Mindenevőnek vallom magam, mindig a hangulatomtól függ, milyen könyvet veszek a kezembe. Szeretem a romantikus regényeket, az izgalmas krimiket, a történelmi olvasmányokat, a szépirodalmat. Az írás tinédzser korom óta tartó szenvedély. Vidéki gyerekként a könyvtár volt az én menedékem. Szerettem a könyvespolcok közt rejtőzve a régi könyvek illatába burkolózva tölteni a napjaim. Soha nem voltam szórakozni járó típus, inkább befelé forduló, innen is jött az írás. Ott önmagam lehettem, kicsit megbújhattam.

Sokan azt gondolják, hogy az író misztikus személy. Titokzatos légkör és csupa rejtély övezi. Tőlem is folyamatosan kérdezik az olvasóim: honnan jönnek a gondolatok, érzések, amelyek megelevenednek egy-egy történetemben?

Bevallom, legtöbbször magam sem tudom. Valahogy így képzelem: volt egy nő, aki egy ideig normális életet élt, és nem sejtette, hogy a bőrében valaki más is lakozik rajta kívül. Aztán egy nap kibújt belőle a másik énje, aki Anne L. Greennek hívta magát. Órák hosszat ült a számítógép előtt, és a szövegszerkesztőben kelepelt. Amikor a nő újra az öntudatára ébredt, novellákat és regényeket talált a számítógépében. Azóta Anne L. Green egyre gyakrabban előbújik, hogy a nő szabadjára engedhesse a fantáziáját. ALG pedig ezeken a történeteken keresztül próbál mesélni az érzéseiről és a gondolatairól. Hátha valaki elolvassa…

Meglepődnétek, ha tudnátok, hogyan vagy éppen hol születnek a történetek. Nem hiszem, hogy attól, hogy író valaki, különleges. Mindenkinek megvan, miben jeleskedik, csak meg kell találnia a hozzá közel álló tevékenységet, amiben kiélheti önmagát. Mindig is imádtam a könyveket. Szeretek az írók által teremtett világba belecsöppenni, de legmerészebb álmaimban sem hittem, hogy egy napon majd egy saját magam által írt könyvet tarthatok a kezemben. Én magam teremtek egy másik világot, amely az otthonommá válik, és szeretek ide hazatérni. Szeretem az érzést, ahogy a betűk szavakká, a szavak mondatokká, a mondatok történetté formálódnak a lelkemben, majd a papíron. Különleges dolog ez, mert mikor elragad egy történet, nehezen ereszt. A rabjává válok. A férjem hallgatom mindig: „Anne L. Green, küldd már haza a feleségemet, beszédem van vele!”

Mindeközben pedig ugyanazokkal a hétköznapi problémákkal, bosszúságokkal küzdök, mint bárki más, csak nekem itt van az írás, hogy kieresszem a szelepet. Virpi Hämeen-Anttilát idézném, aki az alábbi soraival mindent elmond helyettem:

„Nem volt könnyű elkezdeni írni. Miután végre megtettem, rájöttem, hogy ez a lehető legközvetlenebb kapcsolat azzal a részemmel, amelyről azt hittem, elveszett, és amelyben egyfolytában új dolgokat fedezek föl. Az írásban megvan a lehetőség, hogy egyszerre sok életet élj, bármelyik időben, bármilyen világban. Kielégíthetem a kutatás iránti lelkesedésem, de át is ugorhatom a tudomány szigorú határait. Beszélhetek a számomra fontos dolgokról, és valaki figyel rám. Csodálatos!”

 

5+1 kedvenc könyvem

1. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Ezt a könyvet egy számomra nagyon kedves ember nyomta a kezembe. Egy olyan történetet kaptam általa, ami befejeződik ugyan, de rengeteg kérdés kavarog az olvasóban, miután letette a könyvet. A barátságról és az emberi kapcsolatokról mesél. Mélyen megérintett a mondanivalója. Az élet iróniája, hogy akitől kaptam ezt a kötetet, azzal néhány évvel később megromlott a barátságunk. A békülésünket pedig Márai sorainak köszönhetem. 

2. Irwin Shaw: Oroszlánkölykök

Az életem egyik legemlékezetesebb története ez a könyv. Kötelező olvasmánnyá tenném. Annak ellenére, hogy háborús könyv, nem a történelmi eseményeken van a hangsúly. Három ember belső vívódásán keresztül mutatja be a II. világháború borzalmait. A könyörtelen német náci, az amerikai értelmiségi és az amerikai zsidó fiú. A regény végén a szálak összefutnak, és minden apró részlet értelmet nyer. Imádom az olyan sztorikat, ahol egy meglepő fordulattal lep meg az író a végén. Bár reméltem, hogy nem így végződik, de talán pont ezért kitörölhetetlen.  

3. Ken Follett A katedrális

Életem egyik mérföldköve ez az ezeroldalas regény. A katedrális az a könyv, ami mindig a könyvespolcom dísze lesz. Sok érzelem fűződik hozzá. Nagyon fiatalon olvastam a történetet, de azóta is ugyanolyan kedves a lelkemnek. Kíváncsiságból nyúltam a regényhez, hiszen rengetegen az egekig magasztalták. Nem gondoltam, hogy gyakorlatilag egy hét alatt befalom, rendkívüli módon olvastatta magát. Ennek a könyvnek hála ébredtem rá: igenis szeretem a történelmi regényeket. Ken Follett kegyetlen és őszinte világa egy pillanat alatt beszippantott, azóta is nagy tisztelője vagyok a munkásságának.

4. Jorge Semprun: A nagy utazás

Az irodalmi érettségin szabadon választható tételként a tanárom tanácsára választottam ezt a könyvet, és nem bántam meg. Mély nyomot hagyott a lelkemben ez a történet. Egy politikai fogoly hányattatásait meséli el, aki többedmagával és a halálfélelmével összezárva zötykölődik egy tehervagonban a koncentrációs tábor felé. Megrázó regény egy olyan témáról, amiről tényleg azt hiszi az ember, hogy már mindent tud. Nehéz egy ilyen történet után szóhoz jutni.

5. Daniel Cole: Rongybaba

Aki ismer, az tudja, thriller- és krimirajongó vagyok. Az általam olvasottak közül nagyon nehéz választanom, de ez a könyv eszméletlen, zseniális volt! A sztori kellően pörgős, fordulatos. Tetszett, mert habár sejthető volt, mi lesz a gyilkos következő lépése, az író képes volt olyan csavarokkal megspékelni az eseményeket, hogy csak pislogtam. A történet vége nem szokványos, maradnak megválaszolatlan kérdések, de én szeretem, ha az író teret enged a fantáziámnak. Számomra ilyen egy igazán jó krimi.

+ 1, amit biztosan el fogok olvasni: 

Sienna Cole: Lefelé a folyón

Habár thrillerrajongó vagyok, valamiért mégsem ezt a könyvet olvastam az írónőtől először. A reményszimfóniából viszont egyértelműen kiderült számomra, hogy Sienna eszméletlen jól ír. Letehetetlen volt a könyve. Gyönyörűen fogalmaz, hatalmas életigazságai vannak. A Lefelé a folyón lesz a következő, már a könyvespolcomon vár rám.