Eltitkolt múlt

Lexie – A sorsunkon addig nem változtathatunk, amíg az érzéseink ugyanazok maradnak

A rendezvény első fele a szokásos formalitásokkal telt, Matt Johnson nyitotta meg régi szokásához híven az estét, majd lefutottuk a kötelező tiszteletköröket. Amikor már minden lecsendesedett, Alex kisajátítva engem a tánctérre húzott. A karjaiban elfogott a már jól ismert nyugalom és hozzásimulva ringatóztam, amikor megszólalt.

Nagyon dögös ez a ruha, Mrs. Cross – kezdte őszinte elismeréssel a hangjában. Az estélyre egy tűzpiros, testhez simuló dresszt választottam, ami szabadon hagyta a hátam. Nem az én stílusom volt, inkább Mirandáé, de most szerettem volna elcsavarni a nagyszájú férjem fejét.

Nekünk még van egy lezáratlan ügyünk. Hogy is volt? Miről is kell nekem alapos felvilágosítást kapnom és minek a részleteit fogod te nekem behatóan feltárni? – suttogta a fülemet cirógatva a leheletével.

Áh, szóval nem felejtetted el. A Queen tenderét – kezdtem komolyan, majd kiábrándult arcát látva rájöttem, hogy ő a reggeli játékunkat akarta folytatni. – Előbb az üzlet, a többit majd később, Mr. Cross – néztem karamellszínű szemeibe, de azonnal remegni kezdtek a lábaim.

Mi a vitás kérdés? – kérdezte komolyan.

Az ár, mi más?

Akkor azt megbeszéljük később – és az ajkaimra akart tapadni.

Na nem, Mr. Cross – tettem a szája elé az ujjam. – Nem szerel le ilyen könnyen – váltottam magázásra a játék kedvéért. – Ne gondolja, hogy ilyen könnyen levehet a lábamról. Sokat hallottam ám magáról. Tudom, hogy a sármja a fegyvere, de nálam, ki kell ábrándítsam, ez nem jön be – ugrattam komoly képet vágva.

Szóval nem? – vigyorgott önelégülten és akaratom ellenére megcsókolt. Nem tudtam ellenállni neki, a karjaiba simulva csókoltam vissza.

Ennél azért többet kell mutatnia, ezzel akart meggyőzni? – cukkoltam fintorogva. – Kicsit sem közelítette meg a magáról szóló pletykákat – sóhajtottam kiábrándultságot színlelve.

Szóval nem? – láttam veszedelmesen felcsillanó szemeit, majd olyan szorosan vont magához és csókolt meg újra, hogy megrogytak a lábaim. Olyan hevesen tapadt az ajkaimra, mint még soha azelőtt. Teljesen felizgatott, de igyekeztem teljesen higgadtnak és nyugodtnak látszani, bár sejtettem, hogy a vágytól reszkető testem elárult. Az ő tekintete is szinte perzselt a vágytól.

Ötvenmillió – nyögtem a szájába váratlanul, mire megmerevedett.

Na, nem! Nem bolondultam meg! A mi ajánlatunk harminc volt – pillantott rám sokatmondóan, hogy ne nézzem hülyének.

Hát éppen ez az – harapdáltam az ajkát, miközben a tarkóját cirógattam. – Ennél mi sokkal többet érünk – és mindent bevetve kéjesen hozzásimultam. A csípőmön éreztem, hogy elértem a célom.

A cég vagy maga? – élcelődött. Mikor megéreztem a vigyorát a számon, játékosan rácsaptam a vállára.

Nem hiszem, hogy engem megtudna fizetni – cukkoltam. – Negyvenöt? – kérdeztem felvont szemöldökkel ártatlan képpel.

Felszisszenve a fejét rázta.

Elég keveset tesz azért, hogy meggyőzzön – vágott önelégült képet.

A válláról lecsúsztattam a kezem kettőnk közé és végigsiklottam a merevedésén, mire nagyot rándult.

Nem játszol tisztességesen – korholt bosszúsan. – Maximum negyven – suttogta, miközben éppen a számat kóstolgatta. Hirtelen távolabb léptem és a kezem nyújtottam kézfogásra, mielőtt meggondolja magát.

Megegyeztünk – de elkapta a derekam és visszarántva rátapadt az ajkaimra. – Te egy gazember vagy, Cross, biztos vagyok benne, hogy már akkor tudtad a választ, mikor felhívtalak. Játszottál velem – szidtam meg pajkosan.

Csak látni akartam, meddig megy el, hogy meggyőzzön, Mrs. Cross, de látom, ön felettébb lojális a cégéhez.

Számomra volt öröm magával üzletet kötni – majd elfogott a bűntudat. – Megbeszélted ezt Matt-tel? – kérdeztem aggodalmasan.

Megrántotta a vállát.

Azt mondta, rám bízza a dolgot.

A szememmel megkerestem az érintetett, aki végig minket mustrált és felénk emelve a pezsgős poharát jót mulatott rajtunk. Kicsit belepirultam a dologba.

 

Alex – A tanács rossz ajándék, mert megfogadva rosszul is elsülhet

Matt mellém lépve megbökött.

Hahó, öreg, hol jársz? – élcelődött vigyorogva. Persze neki könnyű.

Bocs, nem figyeltem.

Hol jártál? Nagyon el voltál merülve. Gondjaid vannak talán? Olyan gyanús vagy te nekem…

Nem, csak… – nagyot sóhajtottam és rájöttem, hogy muszáj erről beszélnem valakivel. – Megismertem egy lányt – csaptam a közepébe.

Ez nálad nem igazán nagy újság, te minden nap megismersz egy új nőt. Melyik bárban akadtál rá? – rántotta meg a vállát.

A szélvédőmnek csapódott tegnap délután. Elgázoltam.

Jézus! Nem is mesélted – rökönyödött meg.

Ja. A kerti partiról hazafele.

És lett valami komolyabb baja? – érdeklődött.

Csak a bokája sérült meg, szerencsére.

És mitől olyan nagy szám ez a lány, hogy nem tudod kiverni a fejedből? – kérdezte, miközben a kötelét igazgatta.

Nem tudom, de egyfolytában csak rá gondolok. Ami a legfurább, hogy végig olyan különös érzésem volt, mintha már ismerném.

Lehet, hogy ismered is – kacagott. – Ahány nő járt az elmúlt években az ágyadban, te sem jegyezheted meg mindet – ugratott.

Ha-ha-ha, marha nagyon tréfás! De most viccen kívül, egy ilyen nőre biztos, hogy emlékeznék. Nem az a fajta, akit csak úgy megdönt az ember – mély levegőt vettem.

Matt döbbenten állt meg egy pillanatra, majd hangos röhögésben tört ki.

Mi van? Mi ilyen humoros? – kérdeztem felháborodva.

Hát csak az jutott eszembe, hogy mikor én utoljára ezt mondtam, és így sóhajtoztam, az oltár előtt találtam magam. Csak elképzeltelek férjként és hát… – kuncogott tovább.

Nem is akarom hallani. Most miért mondod ezt? Azt hiszed, én nem vágyom arra a nyugalomra és békességre, ami már két éve körülölel téged, hogy egy nő, akiért megveszel, és viszont szeret, ott vár rád minden egyes nap, a karjaidba veti magát, mikor hazaérsz?

Alex, te beteg vagy? Mióta vagy te ilyen szentimentális? Most tényleg egy komoly kapcsolatról beszélsz itt nekem? – látványosan a homlokom után nyúlt, mintha a lázamat akarná megnézni, de sértődötten félresepertem a kezét.

Miért, éppen itt az ideje, nem?

Alex, te egy megrögzött agglegény vagy, nem változik meg az ember csak úgy egyik napról a másikra.

Az meg sem fordult a fejedben, hogy talán eddig nem is voltam igazán önmagam? Egyáltalán nem tett boldoggá ez az élet. Most pedig úgy érzem, nem találom a helyem. Hiányzik valami – vallottam be őszintén a legjobb barátomnak.

Én ezt már régen láttam, csak te nem hittél nekem. Az lesz itt a legnagyobb gond, pajti, hogy ez a lány nem tűnik a szokványos kategóriának. Ez nem fekszik majd csak úgy be az ágyadba, ennek udvarolni kell és a kedvében járni. Nem okozhatsz neki fájdalmat, mert nem lesz több esélyed. Mi lesz, ha nem fog hasra esni a sármodtól? Ide több kell majd! A kérdés csak az, hogy te képes vagy-e többet nyújtani?

Örülök, hogy ilyen bölcs vagy, ha más bajait kell megoldanod. Most miért vagy ilyen? Úgy beszélsz rólam, mintha egy tahó lennék…

Mert ez az igazság… a nőkkel tényleg az is vagy.

Bántott, amiket mondott, mert nekem ebből az jött le, hogy a saját barátom nem hisz abban, hogy nekem normális életem lehetne. Tényleg ennyire gáz lennék? Ekkor újra megszólalt.

És hogy hívják ezt a különleges lányt? – kérdezte fülig érő vigyorral.

Alexandra. Alexandra O’Brien – nyögtem ki, bár sejtettem, mi lesz a reakciója.

Hátra vetett fejjel röhögött jóízűen.

Hát haver, ha eddig el is hittem volna a sztoridat, most biztos egyértelmű lenne, hogy ugratsz engem. Alex és Alexa. Ez jó! Mekkora volt az esélye, hogy egy Alexandra nevű nőbe zúgsz bele? – annyira nevetett, hogy meg is sértődtem a gúnyolódásán.

Esküszöm, hogy minden szó igaz – csaptam oldalba.

Látta a mogorva képemet és megszólalt.

Na, jó, tudod mit, ez annyira hihetetlen, hogy már elhiszem, ilyet még te sem találhatsz ki. De hadd adjak neked egy jótanácsot, öreg: addig ne kezdj senkivel komoly kapcsolatot, amíg le nem zártad a Jess-szel történteket, mert mindig kísérteni fog. Saját tapasztalatból mondom.

Ezer éve volt már, rég túl vagyok rajta – lódítottam, pedig nagyon is bennem volt még az a tüske és nem tudtam, elmúlik-e valaha az a fájdalom, kiábrándulás, amit ő okozott. Ezt a sebet nem tudtam még évek multán sem begyógyítani. Ott tátongott és csak vérzett, sajgott minden egyes nap.

Az a nő egy számító kis ribanc volt – tettem hozzá keserűen.

És már nem gondolod azt, hogy minden nő az? – szegezte nekem a kulcskérdést.

Nem válaszoltam azonnal. Lelkem mélyén tudtam persze, hogy nem, de egyikben sem bírtam azóta megbízni. Az emberi kapcsolatainkat sok minden meghatározhatja, a szeretet, a tisztelet, és ami a legfontosabb, a bizalom. Ez elég nyilvánvaló volt a normális kapcsolatokat feltérképezve. A bizalom a téglák közti habarcs, ami összetartja a szerelmeseket, és ha ez megvan, minden más gyerekjátéknak tűnik, ez olyan törvényszerűség, minthogy a nap keleten kel és nyugaton nyugszik. E nélkül a bizalom nélkül nem tud működni egy kapcsolat sem, mert az a fél, aki elvesztette a hitét, folyamatosan csak szenved. Ez esetben ez voltam én. Az a nő elvett tőlem mindent, a büszkeségem, az önbecsülésem, a hitem, és ami a legrosszabb, a reményem.

Amy sem az, nem igaz? – feleltem kitérve a válasz elől. – Talán akad még egy nő ezen a földön, aki képes lesz engem is önmagamért szeretni.

Hát öregem, azt a csajt is sajnálom, aki beléd zúg. Nem lesz könnyű dolga.

Na, jó, áruld el, mi a fene bajod van neked velem? – háborodtam fel.

Csak az, Alex, hogy onnantól, hogy megkapsz egy nőt, elveszted iránta az érdeklődésed, így nem hagysz magadnak időt arra, hogy igazán megismerd és beleszeress. Ez egyfajta védelmi mechanizmus nálad, így gátolod meg, hogy bárki is közel kerüljön hozzád és újra csalódj. Egy védelmi falat emeltél, és nem nyitod ki a kapukat. Ne nézz így rám – folytatta, mikor meglátta hitetlenkedő pillantásom. – Tudom, miről beszélek. Én is ezt csináltam, és hidd el, tudom, milyen nehéz változtatni ezen…

Elgondolkodtam azon, amit mondott, de aztán hirtelen eszembe jutott valami. Felkaptam a fejem és megszólaltam:

Rendben. Akkor itt és most megfogadom neked, hogy ha a csaj szóba áll velem, akkor legalább három hónapig nem nyúlok hozzá.

Matt megtorpant, majd a térdét verdesve röhögött.

Ugye tudod, hogy most milyen szemét vagy?! – mutattam rá.

Bocs, de ilyen jót nem nevettem már nagyon régen. Még hogy te? Kibírod, hogy három teljes hónapig ne érj hozzá? – folytatta a hahotázást. – Na, erre fogadni is hajlandó vagyok.

A kezét nyújtotta.

Rendben – csaptam bele a tenyerébe gondolkodás nélkül megpecsételve ezzel az ígéretemet. Már csak azért is be fogom neki és magamnak bizonyítani, hogy nem vagyok selejtes! Össze fogom szedni magam!

Ti jöttök, fiúk – kiáltott nekünk az egyik srác. Felálltam és megindultam a sziklafal felé, mikor Matt elgondolkodó hangját hallottam magam mögött.

Hát azt majd meglátjuk, haver.