Arcátlan csábító – Csábító 1. idézetek

Nekem az ilyen báránylelkű, teszetosza emberek nem jöttek be. Akkor már inkább az a fajta férfi, aki jó alaposan megdönget hajnali kettőkor is, és nem kér hozzá engedélyt. Ez tuti kérne, még ránézésre is.”

Ő a testem akarta, én a lelkére is vágytam. Mégis éheztettük egymást. Nem vallottuk volna be, de szükségünk volt a másikra.”

Ha az ember szerelembe esik, veszélynek és fájdalomnak teszi ki magát. A lelkem mélyén féltem, hogy mire megkapom, amire vágyom, már nem csak a testem lesz meztelen előtte. Látni fogja a cafatokra tépett és szétzilált lelkem. Mégis szívhez szólóbb véget el sem tudtam képzelni, mint hogy ennek a nőnek a karjai közt leljek a végzetemre.”

Te is ezt csinálod. Manipulálsz, csak amíg én az álmaikra, te a rémálmaikra alapozol. Én reményt ígérek, te a pokollal ijesztgeted őket.”

Most komolyan pofára ejtett? Mi az, hogy nem lehet az enyém? Az életben bármit lehet, csak akarni kell! Nem létezik olyan, hogy lehetetlen.”

Olivia Clark egy olyan arcomat fedte fel előttem is, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Pedig igyekeztem felölteni egy távolságtartó álarcot és külsőt, hogy annak lásson, akinek szeretnék látszani. Ő mégis azt látta, ami az álarc mögött volt.”

Jóképű, sármos széltoló, egy szeretnivaló gazember. Talán csak azért voltak ellentétes érzéseim, mert egy nőcsábász volt.”

Rendkívül ügyesen manipulálom az embertársaimat, és ezen adottságom többet hoz a konyhára, mint bármilyen véres verítékkel megszerzett diploma. Miért gebednék meg, ha van a pénzkeresésnek egyszerűbb módja is?”

Tisztában voltam azzal, amivel a nők nem. Lehengerlő vagyok, és lehetetlen nekem ellenállni. Könnyű dolgom volt velük. Ez az áldásos adottságom adta meg nekem a függetlenséget és a szabadságot.”

Nagy pofonok értek, mert hinni akartam, hogy az emberek alapjában véve jók, de be kellett ismernem: az emberi gyarlóság a szivárvány minden színében pompázik.”

Ez egy olyan világ volt, ahol megkeményedhettem, le kellett vetkőznöm a naivságom, és elő kellett csalnom magamból a túlélési ösztönöm.”

Az élet néha rákényszerít, hogy olyanok legyünk, amilyennek nem akarunk lenni.”

Két dolog van, amiben mára egészen biztos vagyok. Az első, hogy behajtónak születni kell! A másik, hogy amíg két ember él a földön, az egyik mindig tartozni fog a másiknak.”

A suliban a tanáraim azt szajkózták, hogy kamatoztassam a tehetségem. Azt teszem. Rendkívül ügyesen manipulálom az embertársaimat, és ezen adottságom többet hoz a konyhára, mint bármilyen véres verítékkel megszerzett diploma.”

De ettől a szememben még mindig csak egy szélhámos vagy! Nem érezd magad hősnek!”, olvastam az utolsó mondatát. Lehet, hogy az arcátlanságom volt az oka, de én annak éreztem magam!  

Nem voltam ugyan hatósági személy, de az én módszereim is megvoltak, hogyan tegyem valaki életét pokollá. Már szövögettem is a tervem, hogyan fogom megizzasztani, móresre tanítani, majd szépen lassan teljesen tönkretenni.”

Nem! Ne hagyd, hogy manipuláljon! Ő nem az, akinek látszik. Az álarca alatt száz másik álarcot hord. Az embereknek egyszerre több arcuk lehet… ő is angyalt játszik, de valójában ördög. Látszólag segít rajtam, míg valójában csak arra vár, hogy megforduljak és lerántsa rólam a bugyim.”

A gyermekkorom jutott róla az eszembe. Féltem ugyan a tűztől, de ugyanakkor vonzott is. Amikor kíváncsiságból a láng felett húzogattam a tenyerem, kellemes meleg volt, de ahogy egyre merészebb lettem, megégetett.”

Én leszek az a férfi, aki átcsábítja a sötét oldalra. Amíg legalább egyszer nem sikerül, isten az atyám, nem nyugszom!”

„– Rámenős vagy inkább türelmes legyek? – néztem a szemébe.
Egyik sem. Nem bírja a töketlenkedést, de a tapadós faszikat sem szereti.
Akkor? – vontam fel kérdőn a szemöldököm.
Legyen férfi – somolygott.
Na bumm! Sokat segítettél. Ez aztán jó tanács.”